Duncan nagyon sokat találkozott Adryval, és út közben meg is beszélték egymással, hogy csak barátság lehet köztük. Duncan megkérte Adryt, hogy segítsen neki visszaszerezni egy lányt…

·        Adry… kérni szeretnék tőled valamit! – mondta Duncan, és a padlót méregette. A lány nem tudta miért, de megkérdezte mit szeretne.

·        És miben is kellene nekem segítenem? – kérdezte.

·        Tudod… van… van egy lány, akit nem tudok egyszerűen elfelejteni! Akármennyire is próbálom… nem megy!

·        És én miben tudok segíteni? – kérdezte Adry.

·        Hát… azt szeretném kérni, hogy segíts nekem visszaszerezni őt! – mondta Duncan

·        De hát én ebben hogyan tudnék segíteni? – kérdezte.

·        Azt szeretném,hogy játszd el, hogy a barátnőm vagy! Féltékennyé akarom tenni a lányt, ahogy ő tett engem! – mondta Duncan, és a hangjában bosszúállást lehetett érezni.

·        Nem tudom… miért pont én? – kérdezte.

·        Mert nagyon szép csaj vagy, rafinált és nagyon kedves! – válaszolta Duncan. Adry a bókok hallatán elpirult, és döntött.

·        Rendben van! Csak egy feltétellel! – mondta a lány.

·        Miféle feltétellel? – kérdezett vissza Duncan.

·        Ma eljössz a haverjaiddal diszkóba velem! – mondta Adry.

·        Hát… felőlem… de a barátnőiket is hozhatják? – kérdezte Duncan.

·        Persze! Legalább nem fognak unatkozni! – mondta, és Duncan egy kicsit elgondolkodott a diszkós ügyön és mosolyra fakadt az arca, hiszen ha Bettyék eljönnek, akkor ez kapóra jöhet, hiszen akkor meglátják őt egy másik lánnyal és elújságolják Anettnek a hírt.

·        Akkor megbeszéltük! Kezet rá! – mondta Adry, és kezet rázott Duncannal. Duncan hazament, és elmondta a többieknek, hogy mi az ábra és a srácok belementek a diszkós dologba, csakhogy segítsenek barátjukon. Lee gyorsan telefonált is Bettynek, hogy este elhívja őket diszkóba:

·        Hallo? – vette fel a telefont Betty.

·        Szia édesem, Lee vagyok!  Köszönt Lee.

·        Á, szia! Hogy vagy? – kérdezte Betty.

·        Köszönöm jól! Mondjátok, estére van már programotok? – kérdezte Lee.

·        Nem… nekem nincs! – mondta Betty.

·        És a többieknek? – kérdezte, Betty nem tudta és megkérdezte a lányokat, majd ezt mondta Leenek:

·        Nekik sincs! Miért? – kérdezte.

·        Azért, mert este megyünk a srácokkal diszkóba, gondoltuk elhívunk titeket is! – mondta Lee. – Eljöttök?

·        Persze hogy elmegyünk! A lányok is benne vannak! Mond… nagy baj lenne, ha Anett elhozná Ádámot? – kérdezte Betty.

·        Nem, miért lenne már baj? – kérdezte Lee.

·        Tudod… Duncan miatt – súgta a telefonba Betty.

·        Jaj! Miatta végképpen nem kell aggódni, ős sem egyedül jön! Na viszont most leteszem, mert próbára kell mennünk!

·        Hogy érted nem egyedül jön? – kérdezte volna Betty, de Lee illetlenül letette a telefont. A lányok kicsit félve néztek Bettyre, aki nagyon ideges volt, hogy Lee csak úgy letette a telefon, és el sem köszönt.

·        Mi a baj Betty? – kérdezte Dia.

·        Semmi! – mondta Betty, aki valami tárgyat keresett, hogy falhoz vágja, de szerencsére nem talált.

·        Lee már megint nem köszönt el és csak úgy letette a telefont? – kérdezte Szandra.

·        Igen, komolyan néha olyan faragatlan! – mondta Betty.

·        Ez igaz! Szóval este diszkóba megyünk? – kérdezi Anett.

·        Bizony! Biztos nagyon nagy buli lesz! – mondta Szandra.

·        Igen, de szólj Ádámnak, hívd el őt is a buliba! – mondta Betty és mondani akarta, hogy Duncan sem egyedül jön, de inkább mégsem mondta…