Duncan útban hazafele sokat gondolt Adryra, de Anett is folyton a fejében járt. Közben a többiek már a srácok otthon nagyon aggódtak Duncanért. Azonban a lányoknál Anett is idegeskedett, hogy mi van Duncannal, de ezt az érzést próbálta kedvese mellett álcázni.

·        Édesem, minden rendben? Nagyon idegesnek tűnsz! – kérdezi Ádám Anettet.

·        Persze, minden rendben! Mit szólnál ha elmennénk sétálni egy kicsit? – vetette fel az ötletet Anett.

·        Ahogy szeretnéd! – mondta Ádám, és kézen ragadva barátnőjét kifáradt az ajtón. Közben a lányok kicsit megharagudtak Anettra.

·        Anett szerintem kicsit túlzásba viszi mostanában, hogy folyton megbántja Duncant. – mondta Betty.

·        Igen, de Anettet is meg lehet érteni! – mondta Dia.

·        Mire gondolsz? – kérdezte Betty.

·        Arra, hogy Duncan meg sem próbált neki az elmúlt egy hónapban valahogyan üzenni! Anett várta, hogy Duncan jelezzen neki! De nem tette! – mondta Dia.

·        Mondasz valamit… Simon legalább írt nekem levelet… - mondta Szandra.

·        Erről beszélek! De mindegy! Nem kell és nem is szabad beleszólnunk Anett dolgaiba, de tényleg túlzásba viszi! – mondta Betty. Közben Duncan hazaérkezett és beszámolt arról, hogy milyen kedves lányt ismert meg a tengerparton.

·        Hát te meg hol voltál? – kérdezte Antony.

·        Elmentem egy kicsit kiszellőztettem a fejem és sétáltam egyet a tengerparton.

·        De nem egyedül, nem igaz? – kérdezte Lee.

·        Tessék? – kérdezte vissza Duncan.

·        Jól hallod! Gondolom nem egyedül voltál, ugyanis ennyire hosszú ideig nem mész el egyedül sehova sem! – válaszolt Lee.

·        Jól mondod, tényleg nem egyedül voltam! – vigyorodott el Duncan.

·        Na mesélj már! Vagy mindent úgy húzzunk ki belőled? – kérdezte Simon.

·        Tudjátok, hogy úgy is elmesélek nektek mindent! – mondta Duncan, aki végig nézett a srácokon, akik olyan fejet vágtak, mint akik a lottó 5-ös sorszámait várják.

·        Akkor mire vársz már? – kérdezte Ant.

·        Jól van na! Tehát elmentem egyet sétálni, és lementem a tengerpartra. Volt ott egy lány, aki hasonló problémával küszködött, mint én. Aztán elbeszélgettünk egymással, megittunk egy kávét és hazakísértem. – foglalta össze tömören Duncan.

·        Szép hálószobája van? – tette fel a tőle megszokott kérdést Lee.

·        Jaj már! – fejbekólintja Leet Sy.

·        Nem lehetsz ilyen! Csak a házukig mentem vele, onnan hazamentem. Még telefonszámot is cseréltünk. – fejezte be Duncan, de még tettek fel kérdéseket.

·        Csók volt? – kérdezte Antony.

·        Ugyan már! Hiszen nem is ismerem még őt! – mondta Duncan.

·        Áh, de legalább a nevét tudod? – kérdezte Lee.

·        Képzeld, tudom! Adrynak hívták, és nem csak kedves lány, hanem csodálatosan szép! – mondta Duncan.

·        És holnap találkoztok majd? – kérdezte Simon.

·        Nem tudom, majd felhívom és megbeszélem vele. Tudjátok… már úgy érzem, hogy semmi esélyem Anettnál! Már tuti nem akar tőlem semmit. – mondta Duncan.

·        Figyi haver! Ne add már ennyire könnyen fel! Szerezd meg Anettet! – mondta Antony.

·        Igen? És elárulod hogyan? – kérdezett Duncan.

·        Egyszerű! Tedd féltékennyé! Ha valamennyire még érdekled őt, akkor zavarni fogja, ha egy másik lánnyal mutatkozol helyette! – mondta Antony.

·        Magyarul használjam ki Adryt? – kérdezte Dunc.

·        Nem azt mondtam! Beszéld meg vele, hogy segítsen neked! Színleljen szerelmet! Ha érdekled még Anettet ez nagyon is zavarni fogja majd őt, meglátod! És az a kis mitugrász majd belátja, hogy semmi esélye veled szemben az Anettért való küzdelemben! – mondta Antony.

·        Te nem is vagy olyan buta, mint általában! – mondta Lee és hátba veregette Antonyt.

·        Nem vagyok az ilyen dolgoknak a híve, de van abban valami, amit Ant mond. Mondjuk Adryt nem használnád ki ezzel, főleg akkor nem, ha előre megbeszélitek. Nem is ismered még, és nem is vagytok szerelmesek egymásba! Kérd meg a lányt, hogy segítsen neked Anettet visszaszerezni! – mondta Sy.

·        Nem tudom… - bizonytalanodott el Dunc.

·        Jaj már! Ne kéresd magad! Gondolkodj rajta, amit mondtam! Majd belátod nem hülyeség, amit mondtam! – mondta Ant. Duncan megígérte, hogy gondolkodni fog a dolgon…