·        Tudjuk Szandra igazad van, de sajnálom, hogy Anett ennyire rövid idő alatt lemondott Duncanról. – mondta Dia.

·        Na de ne szomorkodjunk, mert akármelyik pillanatban megjöhetnek a srácok. – mondta Betty, majd csengettek.

·        Nyitom! – kiabáltam Szandra. Odaszaladt az ajtóhoz és kinyitotta. Hát nem azok csengettek, akikre ők számítottak, hanem Anett jelenlegi barátja, Ádám.

·        Sziasztok! – köszönt a srác.

·        Á, szia Ádám! Hogy vagy? Gyere, fáradj beljebb! – mondta Szandra, majd beengedte a srácot.

·        Anett itthon van? – kérdezte.

·        Persze, fent van a szobájában! Menj csak fel hozzá, csak ma egy kicsit morci! De biztos, hogy neked nagyon fog örülni! – mondta Szandra.

·        Köszike! – mondta a srác, majd felment Anetthez a szobájába. A lány éppen a szobában járkált. Leült egy fotelba és az ágyat nézte, amelyikben Duncannal aludt. Rengeteg viccel emlék eszébe jutott és amikor ezeken gondolkodott, el is mosolyodott, amikor kopogtattak az ajtaján:

·        Igen, ki az? – kérdezte.

·        Én vagyok az, Ádám! – mondta a srác, majd Anett azonnal odaszaladt az ajtóhoz és beengedte barátját.

·        Szia édesem! – mondta Anett és megcsókolta a srácot.

·        Szia! Azt mondták a lányok, hogy harapós vagy ma. Szeretem amikor olyan vagy! – mondta nevetve Ádám.

·        Jaj, de édes vagy! – mondta a lány és megint megcsókolta a barátját.

·        Na de miért vagy szomorú? – kérdezte Ádám.

·        Nem vagyok szomorú, csak veszekedtem a lányokkal lent. – mondta Anett.

·        Komolyan? De min vesztetek össze? – kérdezte.

·        Semmi, erről most nem nagyon szeretnék beszélni. Ugye nem haragszol meg érte? – kérdezte Anett.

·        Dehogy is, hát lehet rád haragudni? – kérdezte Ádám.

·        Hát, ezt neked kell tudnod! – kapta a választ.

·        Amúgy ki volt az a srác a parkban… tudod, aki megfenyegetett engem! – kérdezte Ádám.

·        Ő Duncan volt. – mondta Anett.

·        Igen? És ő ki?

·        Egy srác, akiről azt hittem, hogy szeretem, de rájöttem csak álom volt minden. – mondta Anett.

·        De miért csak álom? Az a srác imád téged és látszott rajta. Komolyan, azt mondanám, hogy járj vele, ha nem az én barátnőm lennél. – mondta Ádám.

·        Köszike, de már nem érdekel engem Duncan, most nekem te vagy a fontos és veled akarok lenni! – mondta Anett.

·        Én is nagyon sokat akarok veled lenni! – mondta Ádám és megölelte a lányt.

·        Köszike, hogy ennyire megértő vagy meg minden! – hálálkodott Anett.

·        Jaj, ez természetes! – mondta és megint csengettek a házban. Dia beengedte az illetőket, akik nem mások, mint a srácok voltak. Ádámmal felfigyeltek a nagy nyüzsgésre és lementek megnézni kik jöttek. Amikor leértek, Anett megpillantotta Duncant, aki összetört, amint meglátta a lányt kézen fogva Ádámmal…