Antony és Dia elmentek a tengerpartra, és leültek az egyik padjára. Az egyikük az egyik végébe, a másik a másik végébe. Fülig elpirulva ültek egymás mellett, mint két 7 éves szerelmes pár. Majd Antony megkérdezte:

·        Mond csak Dia… lennél a barátnőm? – tért egyből a témára Ant.

·        Hát… nem tudom erre mit is mondjak. Alig ismerjük egymást, de tény, hogy nagyon megkedveltelek. Ezért is lesz nehéz elfogadnom, hogy elmentek a többiekkel. Úgy érzem, hogy ebből még pár nap alatt szerelem is lehetett volna… - mondta Dia, és Antonynak nem tetszett az a bizonyos volna szó.

·        De csak volna? – kérdezte is meg.

·        Hát mivel elmész 1 hónapra, ki tudja, hogy mennyire változnak meg az érzések bennem… - mondta a lány.

·        Komolyan mondom neked, ha csak ezen múlna, hogy a barátnőm légy, itt maradnék veled! – mondta a srác.

·        Jaj, ezt nem teheted meg a többiekkel! És a rajongókkal sem! Számítanak rátok! Figyelj! Ha 1 hónap múlva visszajöttök, komolyan igent mondok neked! – mondta Dia.

·        Komolyan? Én annak nagyon örülnék! Hidd el, addig nem is nézek más lányra! – mondta Antony.

·        Ezt ne mond, mert úgysem lesz úgy! Nekem csak azt ígérd meg, hogy visszajössz! – mondta Dia, és megölelte Antonyt.

·        Megígérem neked! – mondta, és megcsókolta Diát, aki viszonozta a csókot. Sokáig üldögéltek egymás karjaiban a tengerparton, beszélgettek és még jó pár csók elcsattant. Közben Lee és Betty elmentek piknikezni. Betty nem is hitt a szemének.

·        Lee! Most komolyan te csináltad ezt az egészet? – kérdezte Betty, és elkerekedett szemekkel figyelte Lee művét. Rengeteg étel, és pezsgő díszítette a pikniket.

·        Hát, ennyire nem lehet kinézni belőlem, hogy egy konyhatündér lennék? – kérdezte Lee, és elmosolyogta magát.

·        Nem nagyon gondoltam, ezt őszintén megmondom! De kellemeset csalódtam! – mondta Betty és rámosolygott a srácra.

·        Akkor gyere és koccintsunk! – mondta Lee.

·        Rendben van! – mondta a lány. Leültek a pokrócra. Lee ölében ült Betty. Mindketten fogtak egy poharat, félig megtöltötték pezsgővel majd koccintottak:

·        Igyunk egymásra! – mondta Lee, és megszabadultak az első pohár pezsgőtől, majd Lee a lényegre tért.

·        Tudod Betty! Én ez alatt a rövid kis időszak alatt, teljesen beléd habarodtam! – vallotta meg Lee.

·        Komolyan? Hát ezzel valahogy én is így vagyok! – mondta a lány.

·        Azt szeretném kérdezni, hogy járnál e velem? – kérdezte Lee.

·        Tessék? – kérdezte Betty és kiköpte a második pohár pezsgőt, amit éppen kortyolgatott.

·        Ennyire érthetetlenül beszélnék? – kérdezte Lee.

·        Nem, csak azt hiszem elég rendesen félre hallok! – mondta Betty.

·        Nem, nem hallasz félre semmit! – mondta Lee, és már várta a választ.

·        Hát, nem tudom. Erre igent kéne mondanom… de el fogsz menni és tudom, hogy soha nem foglak újra látni. – mondta Betty.

·        Ugyan már! Ha szeretnék veled járni, azt hiszed itt hagynálak és soha nem jönnék vissza hozzád? – kérdezte Lee.

·        Nem tudom! – kapott egyszerű választ Lee.

·        Akkor erre még máskor visszatérünk! – mondta Lee. Majd folytatták a pezsgőzést, és Betty belekóstolhatott Lee főztjébe, ami nagyon ízlett neki. Nagyon jól el volt mindenki mindenkivel. De sajna eljött az este…