A Blue szívtiprói 2005-ben külön utakon járnak, de tagadják, hogy ez a csapat végét jelentené. A srácok egészen más egyéniségek, Lee és Duncan például szinte mindenben ellentétei egymásnak, mégis jól kijönnek.

*Duncan, áprilisban megszületik az első gyermeked…

Duncan: Így van, az egykori volt barátnőm a gyermek édesanyja. Számomra egyértelmű volt, hogy megkérem a kezét, amikor kiderült, hogy babát vár tőlem – de visszautasított.

*Hogyhogy?

Duncan: Claire-nek jobb, ha egy olyan férfival éli le az életét, akibe szerelmes, és aki szerelemmel szereti őt – előttem viszont nagyon kemény, dolgos időszak áll, aminek egy részét tőlük távol kell majd töltenem. Egyértelmű, hogy mindig mindenben segíteni fogom őket, és ragaszkodom ahhoz, hogy láthassam a picit, és én legyek az, akit apának szólít.

Lee: Én biztos nem lennék kész az apaságra!

*A rólad szóló pletykák után ezt nem is feltételeztük.

Lee: Lehet, hogy ha valamelyik volt barátnőm egyszercsak bejelentené, hogy gyereket vár tőle, akkor megkomolyodnék.

Duncan: Ne viccelj, Lee!

Lee: Na jó, ez tényleg durva lenne!

Duncan: Pedig egyszer majdnem…

Lee: Volt egy csajom, akivel csak egyetlen éjszakát töltöttem, és ezután azt mondta, hogy gyereket vár tőlem. Ráadásul nyilvános helyen mondta, ahol mindenki halotta. Ezután napokig nem fogadta a hívásaimat, pedig óránként próbáltam elérni őt. Arra gondoltam, hogy lesz, ami lesz, elveszem feleségül, mert a becsület így kívánja. Tudtam, hogy nem állok még készen rá, de összezavarodtam.

*Mi lett a vége?

Lee: Semmi: bevallotta, hogy csak szívatott, és jókat röhögött rajtam a barátnőjével. Nagyon megbántam, hogy lefeküdtem vele. Állítólag az előző pasijával is eljátszotta ezt. Úgy látszik, ez a mániája. Rossz poén volt.

*Mi volt a legemlékezetesebb balhé?

Lee: Inkább elmesélem a legutóbbi kalandunkat! Októberben történt egy párizsi reptéren. Át kellett mennünk a fémdetektoron, de állandóan sípolt, hiába pakoltunk ki mindent a zsebeinkből.

Duncan: Tudtam, hogy az övcsatom miatt volt. Levettem az övet, és újra átsétáltam. Lee következett…

Lee: Eszem ágában sem volt levenni az övemet, mert bő nadrág volt rajtam, és tudtam, hogy le fog csúszni. Rengeteg rajongónk kísért bennünket, ott volt egy csomó paparazzo, átkozottul cikis helyzet volt.

*Mi történt végül?

Lee: A térdemig csúszott a gatyám! Duncan üvöltözött, hogy hagyjanak minket békén, popsztárok vagyunk, nem terroristák! Annyira elmérgesedett a helyzet, hogy hívták a biztonságiakat. Elvették az útlevelünket, és azzal fenyegettek, hogy kihívják a rendőrséget, ha nem kérünk bocsánatot. Még szerencse, hogy Duncan időközben lecsillapodott, és volt annyi lelkiereje, hogy elnézést kérjen.

*Volt egyéb dolgotok a rendőrséggel?

Lee: Az előző turnénk során összesen 6 szobát forgatunk fel. A személyzet mindig bepanaszolt minket, mert poroltókkal, sörrel és kajamaradványokkal „díszítettük ki” a szobáinkat.

Duncan: A stáb is besegített, de mi voltunk a felbujtók. Az is vicces volt, amikor leléptünk Lee elől…

Lee: Japánban egy este felöntöttem a garatra, és reggel javában húztam a lóbőrt, amikor a többiek úgy döntöttek, hogy megtréfálnak. Fogták a cuccaikat meg az útlevelemet, és hazarepültek. Felébredtem és elkezdtem keresni őket. Egy szál boxerban kezdtem el szaladgálni szobáról szobára, de sehol nem volt senki. Minden cuccomat magukkal vitték! A turnémenedzserünk ott maradt és kihúzott a csávából!