·        Tudjuk Szandra igazad van, de sajn�lom, hogy Anett ennyire r�vid id� alatt lemondott Duncanr�l. – mondta Dia.

·        Na de ne szomorkodjunk, mert ak�rmelyik pillanatban megj�hetnek a sr�cok. – mondta Betty, majd csengettek.

·        Nyitom! – kiab�ltam Szandra. Odaszaladt az ajt�hoz �s kinyitotta. H�t nem azok csengettek, akikre �k sz�m�tottak, hanem Anett jelenlegi bar�tja, �d�m.

·        Sziasztok! – k�sz�nt a sr�c.

·        �, szia �d�m! Hogy vagy? Gyere, f�radj beljebb! – mondta Szandra, majd beengedte a sr�cot.

·        Anett itthon van? – k�rdezte.

·        Persze, fent van a szob�j�ban! Menj csak fel hozz�, csak ma egy kicsit morci! De biztos, hogy neked nagyon fog �r�lni! – mondta Szandra.

·        K�szike! – mondta a sr�c, majd felment Anetthez a szob�j�ba. A l�ny �ppen a szob�ban j�rk�lt. Le�lt egy fotelba �s az �gyat n�zte, amelyikben Duncannal aludt. Rengeteg viccel eml�k esz�be jutott �s amikor ezeken gondolkodott, el is mosolyodott, amikor kopogtattak az ajtaj�n:

·        Igen, ki az? – k�rdezte.

·        �n vagyok az, �d�m! – mondta a sr�c, majd Anett azonnal odaszaladt az ajt�hoz �s beengedte bar�tj�t.

·        Szia �desem! – mondta Anett �s megcs�kolta a sr�cot.

·        Szia! Azt mondt�k a l�nyok, hogy harap�s vagy ma. Szeretem amikor olyan vagy! – mondta nevetve �d�m.

·        Jaj, de �des vagy! – mondta a l�ny �s megint megcs�kolta a bar�tj�t.

·        Na de mi�rt vagy szomor�? – k�rdezte �d�m.

·        Nem vagyok szomor�, csak veszekedtem a l�nyokkal lent. – mondta Anett.

·        Komolyan? De min vesztetek �ssze? – k�rdezte.

·        Semmi, err�l most nem nagyon szeretn�k besz�lni. Ugye nem haragszol meg �rte? – k�rdezte Anett.

·        Dehogy is, h�t lehet r�d haragudni? – k�rdezte �d�m.

·        H�t, ezt neked kell tudnod! – kapta a v�laszt.

·        Am�gy ki volt az a sr�c a parkban… tudod, aki megfenyegetett engem! – k�rdezte �d�m.

·        � Duncan volt. – mondta Anett.

·        Igen? �s � ki?

·        Egy sr�c, akir�l azt hittem, hogy szeretem, de r�j�ttem csak �lom volt minden. – mondta Anett.

·        De mi�rt csak �lom? Az a sr�c im�d t�ged �s l�tszott rajta. Komolyan, azt mondan�m, hogy j�rj vele, ha nem az �n bar�tn�m lenn�l. – mondta �d�m.

·        K�szike, de m�r nem �rdekel engem Duncan, most nekem te vagy a fontos �s veled akarok lenni! – mondta Anett.

·        �n is nagyon sokat akarok veled lenni! – mondta �d�m �s meg�lelte a l�nyt.

·        K�szike, hogy ennyire meg�rt� vagy meg minden! – h�l�lkodott Anett.

·        Jaj, ez term�szetes! – mondta �s megint csengettek a h�zban. Dia beengedte az illet�ket, akik nem m�sok, mint a sr�cok voltak. �d�mmal felfigyeltek a nagy ny�zsg�sre �s lementek megn�zni kik j�ttek. Amikor le�rtek, Anett megpillantotta Duncant, aki �sszet�rt, amint megl�tta a l�nyt k�zen fogva �d�mmal…