·        Lee! – ki�ltotta Betty �s meg�llt.

·        Szia �desem!

·        H�t te mit keresel itt? – k�rdezte Betty.

·        H�t melegebb fogadtat�ra sz�m�tottam. H�t nem �r�lsz nekem? – k�rdezte Lee.

·        Hogyne �r�ln�k neki, te butus, csak meglep�dtem! H�t betartottad a szavad… f�lig! – mondta Betty �s megcs�kolta Leet.

·        Hogy �rted azt, hogy f�lig? – k�rdezte.

·        H�t �gy, hogy egyszer sem h�vt�l fel! – mondta Betty.

·        Jaj, sajna nem tudtuk. A menedzser�nk igen ideges volt, hogy nem j�rtunk be pr�b�kra, helyete csajoztunk, Ez�rt nem engedte, hogy telefon�ljunk! Mint a ded�ban! –mondta Lee.

·        Na j�, akkor ezt eln�zem neked. �r�l�k, hogy v�gre itt vagy! – mondta Betty, aki felh�tlen�l boldog volt.

·        Igen, �s a sr�cokkal k�z�sen vett�nk egy lak�st! Most2 h�naig szabin vagyunk, teh�t id�nk lesz r�tok annyi,mint a tenger! – mondta Lee.

·        De j�! H�t ennek nagyon �r�l�k, komolyan! – mondta Betty.

·        Akkor j�! Gyere kocogjunk tov�bbJ - mondta Lee, majd tov�bb kocogott Bettyvel. Dia �ppen bev�s�rolt a csajoknak. Szeretett volna venni �d�t�t, de annyira magasan volt, hogy nem �rte el. Àgaskodott, �gaskodott, de sehogyan se �rte el az �d�t�t. Mire v�gre odament valaki �s seg�tett neki, leemelte neki a k�l�t. A l�ny �ppen meg akarta k�sz�nne a seg�ts�get, de ehelyett leejtette az �d�t�t, ami sz�tdurrant a f�ld�n �s beter�tette �t is �s a f�rfit is.

·        Antony! – ki�ltotta Dia.

·        Na mi a baj? N�zd meg hogy n�z�nk ki! – mondta mosolyogva a sr�c.

·        Jaj, ne harizz! De annyira meglep�dtem! – mondta Dia.

·        Semmi baj, neked eln�zem! – mondta. Majd gyorsan odaszaladt a bolt takar�t�n�je �s felmosta az �d�t�t, amit a l�ny kiejtett a kez�b�l.

·        K�sz�n�m! Ès meddig lesztek itt vel�nk? – k�rdezte Dia.

·        K�t h�napig biztos! Ugyanis szabin vagyunk, �s k�pzeld vett�nk egy h�zat mi is, hogy k�zel legy�nk hozz�tok. – �js�golta el Antony.

·        De j�, egyre jobb lesz a napom. De gyorsan v�s�roljunk be, mert r�nk ragad az �dit�. – mondta Dia. Gyorsan bev�s�roltak. A fi�k mind a n�gyen elmentek a frissen v�s�rolt lak�sukba, �s a l�nyok is haza vett�k az ir�nyt. Otthon mindenki nagyon �r�lt, hogy a sr�cok el�ker�ltek, csak Anett nem:

·        Jaj, Ducnannak is most kellett el�ker�lnie! – mondta Anett.

·        Na mi�rt, mi t�rt�nt? – k�rdezte Szandra.

·        Megl�tott engem Àd�mmal �s megfenyegette, hogy �gy is � szerez meg engem! – mondta Anett.

·        Na igen, Duncan bel�d van z�gva �s tuti, hogy kem�nyen fog k�zdeni �rted! – mondta Szandra.

·        Bizony, sz�val k�ss�tek fel a nacit! – mondta Dia.

·        De �n nem akarom, hogy k�zdj�n �rtem! – mondta Anett.

·        Tudod ki hiszi ezt el! Igen is akarod Duncant �s az�rt vagy Àd�mmal, mert lemondt�l Duncanr�l, mert azt hitted nem fog vissza j�nni! – mondta Betty.

·        Nem igaz! Szeretem Àd�mot, �s ha nem hiszed el, akkor az a te bajod! – mondta Anett �s megs�rt�dve felment a szob�ly�ba.

·        Jaj, nem kellett volna ezt! R�tapintott�l a gyengepontj�ra! Ducncant im�dja, ezt mindenki tudja, de hagyni kell, hogy had tegye azt, amit j�nak l�t! – mondta Dia.

·        Tudom, t�nyleg kem�ny voltam, de ha nem mondjuk meg neki, hogy mit gondolunk, akkor azt hiszi nem t�r�d�nk vele! – mondta Betty.

·        Most m�r mindegy! Majd kialszik a haragja, csak meg kell nyugodnia. De az t�ny, hogy mindenki tudja, hogy ak�rmilyen kem�ny lesz a harc Anett�rt, biztos, hogy Duncan nyer! – mondta Szandra…..