Az éjszaka egymás karjaiban alvó párokra ráköszönt a reggel. Azonban a lányok már egyedül keltek fel:

·        Te jó ég? Hol van Duncan? – kérdezte Anett, majd felkapta a köntösét, és leszaladt az alsó szintre, hogy megkeresse Duncant, de sehol sem találta. De amikor lement másik három barátnőjét is lent találta.

·        Duncan is elment? – kérdezte Dia.

·        Igen. Ezek szerint Lee, Simon és Antony is! – mondta Anett, és a lányok sírva bólogattak.

·        Tudtam, hogy csak átvertek! – mondta Betty.

·        Nem igaz! Szerintem egyszerűen csak nem akartak minket felkelteni! – mondta Szandra.

·        Jól mondja, miért kell mindig a legrosszabbra gondolni? – kérdezte Dia. A lányok egy kisebb fajta vitába keveredtek, amikor Anett leállította a lányokat.

·        Lányok, fejezzétek már be! Nézzétek, ezt az üzenetet most találtam a szekrényen! – mondta Anett, és a papírra mutatott, ami a kezében volt.

·        Akkor olvasd fel! – mondta Dia.

·        „Kedves lányok! Először is sajnáljuk, hogy úgy mentünk el, hogy nem keltettünk fel titeket, de nem szerettünk volna zavarni titeket. Meg a búcsú is nehéz lett volna. Köszönünk mindent és már várjuk az 1 hónapot, amikor ismét találkozunk veletek! Szeretünk titeket! Sok puszi: Duncan, Lee, Simon és Antony” – olvasta fel az üzenetet Anett.

·        Mondtam, hogy nem kell a legrosszabbra gondolni! – mondta Szandra. A lányok folyton olvasgatták a levelet, és reménykedtek, hogy hamar el fog telni az 1 hónap. Az első két hét szinte csak úgy elröpült, amikor Szandra és Betty egy bevásárló utcán sétált, és megállt egy műszaki üzlet előtt, ahol a televíziókban éppen az olaszországi Blue koncertet adták le:

·        Nézd! Simon és Lee! – mutatott rá Szandra a televízióra.

·        Jaj, tényleg! Annyira hiányoznak már! – mondta Betty, amikor az egyik koncert szünetben egy nő odament hozzájuk riportot készíteni, ami így szólt:

·        Sziasztok srácok! Gyorsan felteszek nektek pár kérdést. Az első: Mivel ütöttétek el a koncert előtti időszakot? – kérdezte a nő.

·        Hát, elsősorban a rengeteg próba. Sokat próbáltunk. – mondta Ant.

·        Aztán megismerkedtünk négy oltári csajt, akik rendesek és csoda szépek! – folytatta Duncan.

·        Komolyan? És fűz titeket hozzájuk valamilyen szál? – kérdezte a riporter.

·        Igen. Leenek már barátnője is van és Simonnak is! – felelte Antony.

·        Bizony! Szandra remek lány! – kezdte a dicséreteket Sy.

·        És ezek a lányok veletek jöttek ide? – kérdezte.

·        Sajna nem, de megígértük nekik, hogy 1 hónap múlva ismét elmegyünk hozzájuk! – felelte Duncan. A nő még csomó kérdéssel bombázta meg a fiúkat, akik 10 perc után vissza mentek és folytatták a koncertet.

·        Jaj, de édesek! Ezek szerint mégsem vagyunk nekik egyek a sok közül! – mondta Szandra.

·        Bizony! Ha ezt elújságoljuk a többieknek! – mondta Betty, amikor Szandra megpillantott egy nagyon szép gatyát, és beráncigálta Bettyt a butikba, hogy megvegyék a gatyát. Utána hazamentek és elújságolták a hírt Diának és Anettnek…