Mikor m�r k�s� este lett, mind a 8-an hazamentek. A sr�cok ism�t ott aludtak a l�nyokn�l, de lehets�ges, hogy utolj�ra…

·        H�t az utols� est�nk �gy k�z�sen! – mondta Dia.

·        1 h�napig, sajnos igen! De meg�g�rj�k, visszaj�v�nk! – mondta Lee.

·        Rem�lj�k is! – mondta Anett. De annyira k�s� lett, hogy mindenki elment lefek�dni aludni. Mindenki sz�lt egym�shoz elalv�s el�tt p�r kedves sz�t:

·        Nem is tudom, hogy hogyan is k�sz�njem meg azt, amit �rt�nk tettetek! – mondta Antony.

·        Nem kell megk�sz�nn�d! Ink�bb mi tartozunk nektek k�sz�nettel, hogy le�lltatok vel�nk besz�lgetni! – mondta Dia.

·        Na, ezt hogy �rted? – k�rdezett vissza Ant.

·        H�t ti h�resek vagytok, meg minden! Mi meg csak… - kezdte el, de a sr�c nem engedte, hogy befejezze.

·        Ne is folytasd! Az egy dolog, hogy h�resek vagyunk, de azokkal �llunk le besz�lgetni, akikkel akarunk �s att�l ti m�g ugyanolyan emberek vagytok, mint mi! – mondta Antony.

·        Igazad van! Na, de aludjunk, mert holnap hossz� utatok lesz! – mondta Dia. Megcs�kolt�k egym�st �s elaludtak. K�zben Lee is megk�sz�nte a sz�p napokat Bettynek:

·        Nagyon meg szeretn�m k�sz�nni a sz�p napokat, amiket egy�tt t�lt�tt�nk el. – h�l�lkodott Lee.

·        �n is nagyon �r�l�k, hogy k�zelebbr�l is megismertelek! – mondta Betty.

·        Nagyon kedves �s kiv�telesen rendes l�ny vagy! – mondta Lee.

·        K�sz�n�m! – mondta Betty, aki elpirult a b�kok hallat�n, majd �gy folytatta: - Igent mondok neked! – folytatta Betty.

·        Mire mondasz igent? – k�rdezte a sr�c.

·        H�t arra, hogy a bar�tn�d legyek, vagy m�r nem �ll ez az aj�nlat? – k�rdezte a l�ny.

·        De… csak meglept�l, hiszen nem olyan r�g m�g… - kezdte el Lee, de Betty nem hagyta befejezni �s megcs�kolta Leet. Nagyon be voltak egym�sra indulva �s innent�l az � eset�ket a fant�zi�tokra b�zom! Simon �s Szandra tudtak a legnehezebben elaludni, ugyanis annyira belez�gtak egym�sba, hogy nem tudtak elszakadni egym�st�l:

·        Jaj, nem akarom, hogy elmenj! – mondta Szandra.

·        �n sem hagylak k�nnyen itt t�ged, ezt jobb ha t�lem tudod! – mondta Simon.

·        Akkor j�, de ugye mindennap felh�vsz majd engem? – k�rdezte Szandra.

·        Persze, de az�rt te is h�vhatsz majd engem! – mondta Simon.

·        M�g sz�p, hogy h�vni foglak! Jaj, nem is tudom mi lesz velem n�lk�led egy h�napig! – mondta Szandra.

·        Nyugi, ki fogod b�rni �s csak sz�lok, hogy sokszor n�zz t�v�t, mert lehet, hogy benne lesz�nk! – mondta Sy: - De kicsim m�r aludni k�ne, mert nem tudok majd holnap felkelni! – mondta Sy.

·        J�l van, nagyon fogsz nekem hi�nyozni! – mondta Szandra. Megcs�kolta Simont, majd elaludt.

·        Te is fogsz nekem! – mondta �s � is elaludt! K�zben Anett �s Duncan csak fek�dtek egym�s mellet, de egyik�k sem tudta mit is mondjon a m�siknak. Majd Anett megt�rte a csendet:

·        Nagyon k�sz�n�m a gy�r�t, nem is tudom, hogyan k�sz�njem meg! Nem kellett volna! – mondta Anett, k�zben az ujj�n �kesked� gy�r�t b�multa.

·        De, nagyon szerettem volna, ha hagyok ott neked valami olyan dolgot, ami r�m eml�keztet majd, am�g nem leszek! – mondta Duncan.

·        Jaj, nagyon k�sz�n�m. Hi�nyozni fogsz! – mondta Anett �s Duncan mag�hoz h�zta, hogy �t�lelje. Te is nagyon fogsz hi�nyozni! – mondta neki, majd p�r perces besz�lget�s ut�n �k is �lomra hajtott�k a fej�ket…