Antony �s Dia elmentek a tengerpartra, �s le�ltek az egyik padj�ra. Az egyik�k az egyik v�g�be, a m�sik a m�sik v�g�be. F�lig elpirulva �ltek egym�s mellett, mint k�t 7 �ves szerelmes p�r. Majd Antony megk�rdezte:

·        Mond csak Dia… lenn�l a bar�tn�m? – t�rt egyb�l a t�m�ra Ant.

·        H�t… nem tudom erre mit is mondjak. Alig ismerj�k egym�st, de t�ny, hogy nagyon megkedveltelek. Ez�rt is lesz neh�z elfogadnom, hogy elmentek a t�bbiekkel. �gy �rzem, hogy ebb�l m�g p�r nap alatt szerelem is lehetett volna… - mondta Dia, �s Antonynak nem tetszett az a bizonyos volna sz�.

·        De csak volna? – k�rdezte is meg.

·        H�t mivel elm�sz 1 h�napra, ki tudja, hogy mennyire v�ltoznak meg az �rz�sek bennem… - mondta a l�ny.

·        Komolyan mondom neked, ha csak ezen m�lna, hogy a bar�tn�m l�gy, itt maradn�k veled! – mondta a sr�c.

·        Jaj, ezt nem teheted meg a t�bbiekkel! �s a rajong�kkal sem! Sz�m�tanak r�tok! Figyelj! Ha 1 h�nap m�lva visszaj�tt�k, komolyan igent mondok neked! – mondta Dia.

·        Komolyan? �n annak nagyon �r�ln�k! Hidd el, addig nem is n�zek m�s l�nyra! – mondta Antony.

·        Ezt ne mond, mert �gysem lesz �gy! Nekem csak azt �g�rd meg, hogy visszaj�ssz! – mondta Dia, �s meg�lelte Antonyt.

·        Meg�g�rem neked! – mondta, �s megcs�kolta Di�t, aki viszonozta a cs�kot. Sok�ig �ld�g�ltek egym�s karjaiban a tengerparton, besz�lgettek �s m�g j� p�r cs�k elcsattant. K�zben Lee �s Betty elmentek piknikezni. Betty nem is hitt a szem�nek.

·        Lee! Most komolyan te csin�ltad ezt az eg�szet? – k�rdezte Betty, �s elkerekedett szemekkel figyelte Lee m�v�t. Rengeteg �tel, �s pezsg� d�sz�tette a pikniket.

·        H�t, ennyire nem lehet kin�zni bel�lem, hogy egy konyhat�nd�r lenn�k? – k�rdezte Lee, �s elmosolyogta mag�t.

·        Nem nagyon gondoltam, ezt �szint�n megmondom! De kellemeset csal�dtam! – mondta Betty �s r�mosolygott a sr�cra.

·        Akkor gyere �s koccintsunk! – mondta Lee.

·        Rendben van! – mondta a l�ny. Le�ltek a pokr�cra. Lee �l�ben �lt Betty. Mindketten fogtak egy poharat, f�lig megt�lt�tt�k pezsg�vel majd koccintottak:

·        Igyunk egym�sra! – mondta Lee, �s megszabadultak az els� poh�r pezsg�t�l, majd Lee a l�nyegre t�rt.

·        Tudod Betty! �n ez alatt a r�vid kis id�szak alatt, teljesen bel�d habarodtam! – vallotta meg Lee.

·        Komolyan? H�t ezzel valahogy �n is �gy vagyok! – mondta a l�ny.

·        Azt szeretn�m k�rdezni, hogy j�rn�l e velem? – k�rdezte Lee.

·        Tess�k? – k�rdezte Betty �s kik�pte a m�sodik poh�r pezsg�t, amit �ppen kortyolgatott.

·        Ennyire �rthetetlen�l besz�ln�k? – k�rdezte Lee.

·        Nem, csak azt hiszem el�g rendesen f�lre hallok! – mondta Betty.

·        Nem, nem hallasz f�lre semmit! – mondta Lee, �s m�r v�rta a v�laszt.

·        H�t, nem tudom. Erre igent k�ne mondanom… de el fogsz menni �s tudom, hogy soha nem foglak �jra l�tni. – mondta Betty.

·        Ugyan m�r! Ha szeretn�k veled j�rni, azt hiszed itt hagyn�lak �s soha nem j�nn�k vissza hozz�d? – k�rdezte Lee.

·        Nem tudom! – kapott egyszer� v�laszt Lee.

·        Akkor erre m�g m�skor visszat�r�nk! – mondta Lee. Majd folytatt�k a pezsg�z�st, �s Betty belek�stolhatott Lee f�ztj�be, ami nagyon �zlett neki. Nagyon j�l el volt mindenki mindenkivel. De sajna elj�tt az este…