Amikor Norcsi elhagyta a h�zat, Anett �s Duncan csendesen �lltak egym�ssal szemben �s mereven n�ztek egym�sra:

·        Mi�rt itt keresett t�ged? – sz�lalt meg els�k�nt Anett, �s ezzel a k�rd�ssel megfogta Duncant.

·        Nem tudom. Komolyan nem! �n nem adtam meg neki a c�medet �s a vacsora �ta nem is tal�lkoztam vele! – menteget�z�tt Duncan.

·        �rtem. Akkor csak a has�ra �t�tt �s becsengetett ide, mert arra tippelt, hogy pont ebben a h�zban lak� egyik l�nnyal t�lt�tted �ppen az �jszak�dat! – felelt a l�ny.

·        Sajn�lom, t�nyleg nem tudom, hogy hogyan tal�lt ide. Semmi sem f�z m�r nagyon hozz�. – mondta Duncan.

·        J�l van. Nem fogok ezen veled �ssze veszni, de mond meg nekem, hogy mi volt igaz abb�l, amit mondt�l neki, hogy jobb lesz ha hozz� szokik, hogy velem fogsz „j�rni” ? – tette fel az �jabb fog�s k�rd�st Anett, de erre a k�rd�sre Duncan m�r k�nnyen v�laszolt.

·        �gy, ahogy hallottad. Meg foglak h�d�tani! – mondta Duncan.

·        Ja? Te ebben ennyire biztos vagy? – n�zett nagyot a l�ny.

·        Igen. �s tudom, hogy �gy is siker�lni fog! L�tom �m rajtad, hogy megvadulsz �rtem! – mondta mosolyogva a sr�c �s Anett egyre nagyobbra t�gult szemekkel hallgatta Duncant.

·        H�t ha te �gy gondolod, akkor lehet pr�b�lkozni! – v�laszolt Anett �s megcs�kolta Duncant. Ek�zben a t�bbiek is felkeltek. �s elmes�lt�k nekik a reggel esem�nyeit.

·        Komolyan itt volt? – k�rdezte Dia.

·        Ahogy hallottad! �s megfenyegetett! – mondta Anett.

·        Jaj Duncan! Mondtuk m�r neked, hogy �ll�tsd m�r le Norcsit. – mondta Antony.

·        J�l van na! De honnan tudtam volna, hogy itt megtal�l engem? – k�rdezte Duncan.

·        Na igen, de kit�l tudta, hogy itt vagy? – k�rdezte Betty.

·        Na ez az, amit nem tudunk. De mindegy. Nem szeretn�k most ezen r�g�dni. – mondta Anett.

·        J�l van. De l�nyok. Nek�nk van egy nagyon rossz h�r�nk. – kezdte el Simon. Minden l�ny ijedten figyelt az �nekesre.

·        Mi az Simon? Megijesztesz! – mondta Szandra.

·        H�t… sajnos nek�nk holnap tov�bb kel utaznunk Olaszorsz�gra. A k�vetkez� fell�p�s�nk ott fog lezajlani. – mondta Simon, akinek komolly� v�lt a hangja.

·        Hogy mondj�tok? – k�rdezte Dia.

·        J�l hallj�tok. Ak�rmennyire is f�jdalmas, de nek�nk tov�bb kell menn�nk holnap. – mondta szomor�an Antony.

·        K�pesek lenn�tek csak �gy elmenni? – k�rdezte k�nnyes szemmel Betty.

·        Nem, de musz�j! – mondta Lee.

·        Nem hiszem el. Itt hagytok minket? – k�rdezte Anett.

·        Egy id�re sajnos igen, de meg�g�rj�k, hogy az Olaszorsz�gi �t ut�n visszaj�v�nk! – mondta Duncan.

·        Nem akarom, hogy elmenj Simon. �n nem tudom, hogy mi lesz velem n�lk�led! – mondta Szandra, aki s�rva a karjaiba omlott a sr�cnak.

·        Sajn�ljuk, de ak�rmennyire is neh�z, de el kell menn�nk. – mondta Lee.

·        Bizony, �gyhogy m�r csak a mai nap van h�tra, hogy egy�tt legy�nk, ugyanis ut�na 1 h�napra el kell utaznunk. – mondta Antony.

·        1 h�nap? �n azt nem fogom kib�rni! – mondta Dia.

·        Er�snek kell lennetek! Meg�g�rj�k: visszaj�v�nk! – mondta Duncan.

·        Ez azt jelenti, hogy ezt a mai napot nagyon ki kell haszn�lnunk! – mondta Szandra.

·        Igaz�n sz�lhattatok volna el�bb! – mondta Betty.

·        Igen, de k�sz�lt�nk, ugyanis maradand� eml�ket szeretn�nk nektek hagyni, mire legk�zelebb j�v�nk. – mondta Lee.

·        De nek�nk ti kelletek! – jav�totta ki Betty.

·        Nyugi l�nyok. Ink�bb �lt�zzetek fel, hogy ut�na el tudjunk menni. Minden kis id�t ki kell haszn�lnunk egym�ssal! – mondta Antony…