Teh�t le�lt mindenki a kanap�ra �s k�rd�sekkel bomb�zt�k meg Szandr�t, aki �szint�n b�r kicsit szomorkodva mes�lt a m�ltr�l:

·        Na Szandra… hogyan tudt�l minket ilyen pontosan kivezetni az erd�b�l? – kezdte a k�rd�st Dia.

·        H�t, m�g amikor kicsi voltam, akkor is itt laktam a sz�leimmel. Nem voltak bar�taim, �s nem szerettek. Ez�rt h�t mindig elk�sz�ltam minden fele �s nem is tudom m�r hogyan, de bekeveredtem az erd�be. Sokszor elt�vedtem benne, de m�gis mindig kital�ltam bel�le. – kezdte el Szandra.

·        Hogy – hogy nem szerettek t�ged? – k�rdezte Simon, aki nem akarta elhinni ezt a mondatot.

·        Az�rt, mert ahova iskol�ba j�rtam, ott mindenki fenn hordta az orr�t. Engem szerettek a sz�leim �s boldog is voltam, csak a bar�tok ter�n voltak gondjaim. Mindig irigykedtek, mert a sz�leimt�l nagyon sok szeretetet kaptam �s igyekeztek nekem mindent megadni, m�g ha… - kezdte el, de nem tudta befejezni, mert k�nnyes lett a szeme.

·        J�l van, nem kell folytatnod. �s ne b�slakodj, mi mindig itt lesz�nk neked, �s r�nk mindenben sz�m�thatsz! – mondta Anett �s Betty meg Dia is helyeseltek, majd a l�nyok meg�lelt�k egym�st.

·        Jaj, kicsim! Ez szomor�, de amint l�tod �s �n is, m�s m�r a helyzet. Nem vagy egyed�l, �s mi is itt vagyunk m�r neked! – mondta Sy, �s megcs�kolta a l�nyt.

·        Ez �gy igaz, de szerintem jobb lenne, ha mindenki gyorsan lezuhanyozna �s lefek�dne aludni, hiszen kem�ny �s hossz� napunk volt. – mondta Anett �s mindenki �gy tett. Mindenki lezuhanyozott �s lefek�dt aludni. Mindenki annyira f�radt volt, hogy �gy aludtak, mint a bunda. Reggel Anett arra �bredt fel, hogy valaki nyomja a cseng�t meg�ll�s n�lk�l �s d�r�mb�l az ajt�n.

·        Megyek m�r! – mondta Anett, aki alig l�tott, de oda tal�lt az ajt�hoz. Amikor kinyitotta, azt hitte, hogy rosszul l�t. Duncan volt bar�tn�je, Norcsi, akit Duncan im�dott, de szak�tott vele a l�ny.

·        H�t te mit keresel itt? – k�rdezte Anett.

·        Duncan�rt j�ttem. Hol van? – k�rdezte Norcsi.

·        Mit akarsz te Duncant�l? Szak�tott�l vele, sz�val most azonnal takarodj innen el! – mondta Anett.

·        Mi az hogy mit akarok? H�t Duncant akarom, sz�val kapsz 2 percet, hogy ideh�vd, k�l�nben �n megyek be �s megkeresem! – fenyeget�z�tt a l�ny. A l�nyok egyre hangosabban besz�ltek egym�ssal, amire Duncan is felkelt �s lement. A bej�rati ajt�n�l �szre vette Norcsit, aki szint�gy �szre vette Duncant, �s a karjaiba omlott. Anettnak nagyon rosszul esett, de megd�bbent, amikor Duncan ell�kte mag�t�l Norcsit.

·        Duncan, mi�rt l�ksz el magadt�l? – k�rdezte a l�ny, aki ez esetben megcs�kolni akarta Duncant, de nem hagyta mag�t.

·        Mert nem �rdekelsz m�r engem. Mi van, nincs l�, j� a szam�r is? –k�rdezte Duncan, aki valami fintort is v�gott a mondat mell�. Anett k�v�dermedten figyelte az esem�nyeket.

·        Ezt mi�rt mondod Duncan? – k�rdezte Norcsi.

·        Az�rt, mert elhagyt�l engem valami szerencs�tlen�rt, aki bed�lt neked. Engem nem fogsz te m�g egyszer �tverni. �s k�l�nben is… Anett sokkal k�l�nb n�lad. Nem az�rt van velem, mert nem j�n neki �ssze m�ssal. – mondta Duncan.

·        Ugyan m�r! Ezzel akarsz te a j�v�ben egy�tt lenni? Nevets�gess� tenn�d magad a vil�g el�tt! – nevette el mag�t Norcsi, aki megvetve n�zett Anettra.

·        Esetleg nem tetszik valami? – k�rdezte Anett.

·        H�t te nem tetszel, hogy k�z�m meg Duncan k�z� �llsz! – v�laszolt Norcsi.

·        Pedig jobb ha hamar hozz� szoksz a gondolathoz! Anett �s �n j�rni fogunk, ha tetszik ha nem. �s most takarodj innen! – mondta Duncan, aki illedelmesen kik�s�rte Norcsit az ajt�n….