V�gre kital�ltak az erd�b�l, �s egyb�l hazafel� vett�k az ir�nyt. �tk�zben mindenki �tkoz�dott �s d�nny�g�tt. F�leg Anett, akit a sz�vroham ker�lgetett az erd�ben a nyuszika l�tt�n.

·        L�tt�tok mekkora volt az a nyuszi? Majdnem megharapott! – mondta Anett, aki beleborzongott abba a sz�ba, hogy nyuszi.

·        Ugyan m�r! Olyan aranyos volt. Nem tudom mi volt vele a bajod! – mondta neki Betty.

·        Aranyos? Szerintem ink�bb f�lelmetes! – mondta Anett, akinek k�nnyes lett a szeme.

·        Jaj, l�nyok! Ne veszekedjetek ezen. M�r v�ge, kint vagyunk az erd�b�l. – mondta Antony.

·        K�r. – mondta les�jtva Dia.

·        Hogy – hogy k�r? – k�rdezte Lee.

·        H�t, tudj�tok… nekem az�rt nem volt annyira rossz Antonyval abban az erd�ben, csak hideg volt! – mondta, �s ennek hallat�n Antony f�lig elpirult.

·        M�g visszamehet�nk! – viccel�d�tt Ant.

·        Jaj, sz�vesen, de m�r kifagytam, �s alig v�rom, hogy lezuhanyozzak. – mondta Dia.

·        L�tod az nekem is j�l esne! – helyeselt Betty.

·        L�nyok! Mi hazak�s�r�nk titeket �s megy�nk is tov�bb! – mondta Duncan.

·        Na mi�rt? Fel�lem ma is ott maradhattok �jszak�ra! – mondta Anett, aki kicsit lehiggadt, hiszen nem j�rt m�r az esze a nyuszin.

·        Nem l�nyok! Nem l�ghatunk eg�sz nap a nyakatokon! Most is s�t�lni indultunk �s elrontottuk az est�teket! – mondta csal�dottan Lee.

·        Jaj, ne besz�ljetek butas�got, ez nem �gy van! A nyuszit nem figyelve, nagyon is j�l �reztem magam, b�r egy kicsit (nagyon) meg voltam szeppenve. – mondta Anett.

·        Bizony! Antony t�rsas�g�ban nagyon j�, �s nagyon biztons�gos! �gy �reztem, mellette nem eshet bajom! – mondta Dia, aki ism�t zavarba hozta a sr�cot.

·        Na �s Leevel… szerintem ezen m�r nincs mit firtatni. Na, maradjatok m�r vel�nk. Simon is k�ts�gtelen, hogy ott fog maradni! – mondta Betty �s boci szemekkel levette a l�b�r�l Leet.

·        Na j�l van, csak mert ha egy l�ny �gy n�z, akkor nem tudok neki nemet mondani. – mondta Lee, de Betty az �r�mt�l ujjongva a sr�c nyak�ba ugrott �s megcs�kolta.

·        N�zzenek oda, itt m�g lesz valami! – mondta mosolyogva Antony.

·        Ahogy mondod, de ideje menn�nk tov�bb, mert az �letbe nem �r�nk haza. – mondta Anett. Elindultak h�t tov�bb �s 20 perces gyalogl�s ut�n, f�radtan, sz�tfagyva �s �lm�nyekkel tele �rkeztek meg a l�nyok sz�ll�s�ra.

·        Na v�gre! M�r nagyon agg�dtunk �rtetek! – fogadta �ket Szandra �s Simon az ajt�ban.

·        Na igen, nem tudj�tok mit hagytatok ki! – mondta Lee.

·        Na, k�v�ncsi lettem. Gyertek, �lj�nk le �s mes�ljetek �s mindent! – mondta Simon.

·        Ok�, de a l�nyeget m�r tudj�tok. Itt igaz�b�l Szandr�nak lesz mes�lni val�ja, hiszen � hozott ki minket az erd�b�l, �s �gy, hogy nem is volt ott. – mondta Dia.

·        J�l mondod. Ez most engem is nagyon foglalkoztat, �s eg�sz �ton a fejemben motoszk�ltak a gondolatok. – mondta Betty.

·        Bizony! Mindent mes�lned kell, ugyanis ahogy �rz�keltem, te m�r nagyon is j�l ismered annak a helynek a rejtek zugait! – mondta Anett, �s a sr�cok (Simonnal az �len) k�rd� pillant�st vetettek a l�nyra.

·        Rendben van. Gyertek, elmes�lek mindent! – mondta Szandra, �s le�ltek a kanap�ra, majd Szandra elkezdte a mond�k�j�t…