Valami zaj ütötte mag Dia és Antony fülét a bokrok felől.Odaséttáltak,hogy megnézzék,hogy mi a hang forrása.Kicsit vártak,de a bokor még reszketett.10 mp-en belül valami előugrott a bokorból...egy nyuszi.

-Nézd Ant,egy nyuszi!!Hát nem aranyos?-kérdezte Dia,aki a nyuszi láttán elfelejtette,hogy hol is vannak és minden idegeskedés elpergett belőle.

-Jé,télleg nagyon aranyos-A nyuszi feltűnően fura volt.Az állatka nem félt az emberektől,sőt,inkább "vonzódott"hozzájuk.Az állatka odaugrált Diához,hogy simogassa meg.

-Nahát!-csodálkozott el a lány.-Milyen barátságos állatka vagy te!-mondta és megsimogatta a nyuszit.A nyuszi tűrte,hogy simogassák,majd el szaladt.De egy ki futás után megállt,hátranézett és szaéadt tovább,mintha azt akarná,hogy kövessék.

-Nézd!-Mutatott rá Antony.-Mintha azt akarná,hogy kövessük.-mondta.

-Gondolod?-kérdezte Dia.

-Igen!Gyere,menjünk utána!-mondta a srác,és követték Diával a nyuszikát.Közben Anett egyre jobban félt az erdőben.Duncan nem is tudta,hogy hogyan nyugtassa meg szegény lányt!

-Jaj,annyira félek!!!Most mit csinálunk?Hogy kerülünk innen ki??-kérdezte Anett,de tudta,hogy Duncan erre nem tud pontosan válaszolni.

-Nem tudom,hogy hogyan,de valahogyan biztos kitalálunk innen.-mondta Dunc,aki el kezdett azon gondolkodni,hogy hogyan vigye ki innen a lányt!

-És még is hogyan?A város és a körzet lenagyobb és legveszélyesebb erdőjében tévedtünk el.-felelte ingerülten Anett.

-Jól van!Nyugodj most meg,mindjárt kitalálom,hogy hogyan tovább!-mondta Duncan,aki odament a lányhoz,megölelte és elcsattant egy csók is köztük,amikor...

-DUNCAN!!!!!-sikított fel Anett.

-Mi van???-nézett értetlenül Dunc.

-Egy szörnyeteg!!!Uram Isten!!!Csinálj már valamit!!!-mondta Anett,aki Duncan háta mögé mutogatott és majdnem elsírta mr magát!Duncaqn hátra nézett,de nem látott ott semmit.

-Miről beszélsz?-kérdezte értetlenül a srác.

-Ott!!Nézd meg!-mutatott oda a lány.Duncan odanézett.Már látott is vmit,és közelebb ment hozzá.A lány messziről tudta mi az és már könnyivel küszködött.Duncan megnézte,majd hátra fordult és ránézedt kővédermedten a lányra.

-ANETT!!!!Ez egy NYUSZI!!!Mien szörnyetegről beszéltél te nekem???-kérdezte Duncan.

-Hát a nyusziról!Vigyázz,mert veszélyes lehet!Nehogy valami bajod legyen!!-aggódott érte Anett.

-Mien bajom lehetne egy nyuszi miatt?-kérdezte Duncan,közben emberek is érkeztek oda.

-ANTONY!!!DIA!!!-kiáltott fel Anett és Dia karjaiba szaladt.

-Anett jól vagytok?-kérdezte Antony.

-Persze!Én jól vagyok!De szerintem Anett nem annyira.-mondta Duncan.

-De mi van vele?Miért sír?-kérdezte Dia,majd megpillantotta a nyuszikát.-Jééé!!!Ott az az aranyos nyuszi!-mondta a lány.

-Azért sír,mert azt hiszi valami szörny van itt avgy valami ilyesmi,de ezt ráadásul a nyuszira mondta!-mondta Duncan.

-Ja igen!Anett nagyon fél a nyusziktól,de ez az állatka igen édes és cuki.-mondta Dia és a nyuszi tovább szaladt.

-Nézzétek!A nyuszi elszaladt!Menjünk utána!-mondta Antony és elindult a nyuszi után.

-Micsoda?Fussunk egy nyuszi után?-nézett Duncan értetlenül,aki nem hitt a fülének.

-Igen,ugyanis a nyuszi segítségével találtunk meg titeket!-mondta Dia és mind a hárman szaladtak a nyuszi és Antony után.Anettet nagyon nehéz volt magukkal ráncigálni,de sikerült.Közben Lee és Betty a többiekkel ellentétben nagyon is jól érezte magát.Azok ellenére,hogy eltévedtek.

-Mond Betty,van most olyan srác,akivel szívesen járnál...?-kérdezte Lee,de egy picit félt a választól,de nem kellett volna.

-Persze!Naná!Az a srác imádni való,cuki és töndéri.Kedves,aranyos és igen jó a feneke.-mondta Betty és széles mosoly húzodott az arcára.

-Aha.Szóval nekem semmi esélyen nálad?-sütötte le a szemét Lee.

-Nem értelek.Amit előbb mondtam a srácról,azt rólad mondtam.-mondta Betty,odament Leehez és a kezétt állára tette és felhajotta a fejét,majd megcsókolta.

-De jó!!Már azt hittem,hogy van valaki más.Tudod,nekem nagyon tetszel és nagyon aranyos vagy meg minden,és szeretnélek meghódítani!-mondta Lee.

-Komolyan??Ezt örömmel hallom.Hát,lehet próbálkozni,értékelni szoktam az igyekezetet és a teljesítményt!-mondta a lány és elnevette magát.

-Köszönöm...-kezdett volna bele lee a mondatba,amikor hangokat hallottak.Betty Lee karjába ugrott és figyelték a hang forrásának helyét.Pár perces várakozás után,emberi alakok rajzolódtak ki.Majd,amikor jobban látni lehetett az alakokat,Betty felkiáltott:

-DUCNAN!!!!ANETT!!!DIA!!!ANTONY!!!-kiáltotta el magát Betty és barátnői karjában kötött ki.A nyuszika elszaladt és nem is látták többet.

-Jól vagytok?-kérdezte Lee és egy baráti ölelést vetett oda a srácoknak.

-Jól,ti?-mondták egyszerre.

-Mi is!De hogyan találtatok ide?-kérdezte Lee.

-Nem fogod elhinni!-kezdett bele Antony,de Dia folytatta.

-Antony-val az elején láttunk egy nyuszit.Tök aranyos volt meg minden és elvezetett minket Duncanékhoz,majd onnan ide.-mondta Dia.lee nem hitt a fülének,de megnyugtatták,igaz,amit mond.

-Ez mind szép és jó,de hogyan jutunk innen ki?-kérdezte Betty.Közben Szandráéknál....