*Hogy bírjátok a sok utazgatást?

Duncan: Meg lehet szokni. Mondjuk minden cuccom bőröndökben van. Ráadásul elég rendetlen vagyok, ezzel mindig kiakasztom a barátnőimet. Az anyám szokott rám szólni, hogy rakjak már rendet!

*Miért nem fogadsz takarítónőt?

Duncan: Nem szeretném, ha egy idegen nő turkálna a cuccaim között.

Lee: Erre valók a barátnők! Én már csak tudom!

*Hogy áll a lemezed Dunc?

Duncan: Egy nagyon híres dalszerzővel dolgozom, aki korábban Robbie Williams-nek is jó néhány slágert írt. Néhány dal már elkészült, és szerintem nagyon erősek lettek. Biztos vagyok benne, hogy nem csak a Blue rajongóknak fog tetszeni majd.

*Sokan mondják, hogy te lehetsz a következő Robbie…

Duncan: Az ilyesmit nem lehet megjósolni. Csak remélem, hogy a szólólemezeimre is annyian kíváncsiak lesznek, mint egy–egy Blue korongra.

*Számodra mit hoz a jövő, Lee?

Lee: Nagyon szeretnék filmezni. Az ügynököm azon dolgozik, hogy valami jó szerepet kerítsen nekem. Van két forgatókönyv is, amelyeken már jó ideje dolgozom. Meséltem erről egy híres producernek, aki úgy gondolta, hogy érdemes lenne komolyabban foglalkoznom velük.

*Mi áll közelebb hozzád: a színészkedés vagy az írás?

Lee: Mindkettő. Énekesként megtanultam, hogy hogyan kell viselkedni a kamerák előtt, és az is biztos, hogy vannak nálam rosszabb színészek, úgyhogy nem félnék belevágni.

*Biztos, hogy csak egy időre váltok szét? Hiszen annyi tervetek van!

Lee: Egy kis önállóságra vágyunk, hogy aztán új élményekkel feltöltődve, frissen láthassunk együtt munkához.

Duncan: nem vagyunk jósok, nem tudjuk, hogy mit hoz a jövő. Nem vesztünk össze, és a szólópróbálkozásaink idején is tartjuk a kapcsolatot. Jó barátok vagyunk és azok is maradunk!