A fiúk elindultak a lányokkal a házukra,és az időjárás a hátrányára fordult!Szakadt az eső és dörgött,villámlott.A lányokról illik tudni,hogy félnek az eféle időjárástól!

-Juj!-kiáltott fel Anett,amikor egy nagyott dörgött az ég,és egyből Duncan karjaiban kötött ki!

-Mi baj,csak nem félsz?-kérdezte bújkáló mosollyal az arcán Duncan.

-Mi?Én?-nézett értetlenül Anett,majd amikor kapcsolt,hogy hol is tartózkodik,egyből kiugrott Duncan karjaibó fülig elvörösödve!

-Bizony te!-mondta ismét,de ugyanaz a mosoly volt az arcán!

-Nem!-hazudta!

-Jól van na!-mondta Duncan.

-Akkor megmutatjuk,hogy hol alszotok!-mondta Dia.

-De ugye veletek alszunk?-kérdezte Lee.

-Tessék?-kérdezte Betty.

-Azt mondtátok,hogy velünk alszotok!-mondta Sy.

-Mi monduk volna ilyet?-kérdezte Szandra,de nagyon is jól tudta,hogy mit ígértek a srácoknak,de azért egy kicsit húzták az agyukat!

-Mi?Már el is felejtettétek?-kérdezte Ant.

-Mit felejtettünk el?-kérdezte Anett,mintha semmiről sem tudna.

-Azt ígértétek,hogy velünk alszotok!-mondta Sy.

-Mi tényleg ilyet mondtunk volna?-kérdezte Dia kérdő pillantást vetve a lányokra!

-Na ne már!!!Komolyan elfelejtettétek?-kérdezte Duncan.

-Hát nem felejtettük el,mert nem tudjuk,hogy miről beszéltek!-mondta Szandra.

-Te jó ég!Pedig ők nem is ittak,csak mi!-mondta Lee.

-Jó,tudjuk,hogy mit ígértünk,csak vicceltünk!-árulta el a fiúknak.

-Nem volt jó vicc!-vágott sértődékeny arcot Ant.

-Nem értitek a viccet,vagy mi van?-kérdezte Betty.

-De,csak tudjuk,hogy hol a határ!!-monda Sy.

-Jaj,most akkor sértődjetek meg!-mondta Dia.

-Oké!-mondták együtt,majd durcásan leültek a kanapéra....